Hírek, aktualitások Kártya aktiválás Írjon nekünk Oldaltérkép
Bemutatkozunk
Elérhetőség
Jogszabályok
Szabályzatok
Tagjainknak
Munkáltatóknak
Szolgáltató partnerek
Egészségmegőrzés
MNB Pénzügyi Navigátor
 
Hogyan kerüljük el az eleséseket, avagy a csonttörések kockázatának csökkentése mozgásterápiával és a csontritkuláshoz kapcsolódó életviteli tanácsokkal

Az elesések megelőzése bármelyik életkorban fontos, de különösen fontossá válik azok számára, akiknek csontritkulása van, mert csontjaik törékenyebbé váltak. A 65 év felettiek egyharmada minden évben elesik, és a gyakran kialakuló törések következtében mozgáskorlátozottá válik. A csontritkulásban szenvedőket érintő három leggyakoribb töréstípus: az alkartörés, a kompressziós csigolyatörés és a csípőtáji törések.

 
Az alkartörés, amely leggyakrabban az orsócsont csuklóízület feletti részét érinti, a változás korában a leggyakoribb töréstípus. Általában úgy keletkezik, hogy eleséskor támaszt keresve, reflexszerűen előrenyújtjuk vagy kitámasztjuk a kezünket. A kompressziós, azaz az összeroppanásos csigolyatörés kialakulásához gyakran nem kell nagy erőbehatás, előrehaladott csontritkulás esetén a csigolya már a gerincoszlop saját súlya alatt összeroppanhat. A csigolyatörés kockázatát növelhetik még a gerincoszlopot hirtelen tengely irányban érő erőbehatások, például álló helyzetből székre vagy ágyra „lehuppanás”, valamint az előrehajlásból nehéz tárgy megemelése. Az ék alakban, lapszerűen deformálódott csigolyák megváltoztatják a mellkas alakját, csökken a testmagasság, romlik a testtartás, de nem mindig okoz jelentős fájdalmat, ezért ritkábban derül rá fény. A csípőtáji törés (a mindennapos szóhasználatban: combnyaktörés), szinte mindig a csípő tájékát érő közvetlen erőbehatás révén jön létre. A három közül a legsúlyosabb töréstípus, ugyanis önmagában véve is rendelkezik életet veszélyeztető tényezőkkel. Általában műtéti beavatkozást igényel. A gyógyulási idő függ a beteg életkorától és általános állapotától, de a törés és a műtét miatti sokk, valamint a lehetséges súlyos szövődmények (felfekvések, tüdőgyulladás) miatt a csípőtáji törések komplex rehabilitációja igen nagy kihívás mind a szakemberek, mind a beteg, mind pedig a beteg családja számára. A csontritkulás fennállása mellett a combcsonttörés kockázatát növeli a csökkenő járásbiztonság, az esést elhárító mechanizmusok gyengülése és a csípő körüli zsírtömeg csökkenése, tehát az életkor előrehaladtával a csípőtáji törések valószínűsége nő.
 
Mivel a csonttörésekre úgy tekintünk, mint az életminőséget, sőt az életet veszélyeztető tényezőkre, kiemelt jelentőséggel bír a megelőzésük, melynek során elengedhetetlen az elesés és a csonttörés kockázati tényezőinek felmérése, és azok lehetőség szerinti kiküszöbölése. Az elesés és a csonttörés rizikófaktorai gyakran egybeesnek, mégsem teljesen azonosak. Ilyen tényezők: az izomerő csökkenése, az egyensúly-koordináció csökkenése, a fokozódó tartási rendellenesség, a csökkent látás, a nyugtatók, altatók, fájdalomcsillapítók szedése, a szédülés és a környezeti veszélyforrások, például a csúszós útfelületek. Tudományos vizsgálatok igazolták, hogy a csontritkulásban érintett betegeknél a mozgásterápia, azaz a gyógytornász által irányított mozgásprogram során alkalmazott dinamikus izomerősítő, egyensúlyfejlesztő, tartásjavító gyakorlatok csökkentik az elesések előfordulását. A gyógytorna gyakorlatok a vérkeringés és a légzés funkció mellett közvetlenül a csontsűrűséget is javítják. Mivel a balesetek döntő többsége a betegek otthonában történik, a biztonságos életkörülmények kialakítása kiemelt jelentőséggel bír. A padló: távolítson el minden szabad kábelt és szőnyeget, szüntesse meg az esetleges rendetlenséget! Bizonyosodjon meg a kis szőnyegek rögzítettségéről, és tartsa a bútorokat mindennapi megszokott helyükön! A fürdőszoba: szereljen fel kapaszkodókat és csúszásgátló felületet a fürdőkádba vagy a zuhanytálcába! A megvilágítás: bizonyosodjon meg az előszobák, lépcsőházak, bejáratok jó megvilágításáról! Kapcsolja fel a villanyt, ha éjszaka fel kell kelnie! A konyha: a mosogató és tűzhely mellé a padlóra tegyen csúszásgátló gumiszőnyeget! A lépcsők: bizonyosodjon meg a lépcsőfokok, korlátok és szőnyegek biztonságos rögzítéséről! A lábbeli: viseljen erős, gumitalpú cipőt! Kerülje a szeszesitalok fogyasztását! Kérdezze meg kezelőorvosát, hogy melyik gyógyszere növelheti az elesés kockázatát. Fontos a segédeszközök (bot, járókeret, esetleg egyénre szabott fűzők) megfelelő használatának lehetőség szerint szakembertől (gyógytornász, ortopéd műszerész) való elsajátítása. Ortopéd, reumatológus szakorvos által felírható a csípővédő nadrág, amely mechanikai védelmet biztosít, és a nemzetközi kutatások alapján több mint 90 %-kal csökkenti a csípőtáji törések veszélyét eséskor.  
 
A mozgásterápia alkalmazásával, az elesést megelőző oktató programokkal és írásos anyagokkal, a kockázati tényezők felmérésével, a kellő és megfelelő környezeti változtatások révén biztonságos életkörülmények kialakításával és a megfelelő gyógyszeres kezelés átgondolt megválasztásával az elesésekből kialakuló csonttörések jelentős részét meg lehet előzni.
 
További segítségért, tanácsokért forduljon a Vasútegészségügyi Nonprofit Kiemelten Közhasznú Kft (www.vasuteu.hu) egészségügyi központjainak szakembereihez!
 
Gellai Nándor gyógytornász
 Utolsó frissítés:  2012-07-20